A trauma és a függőség közötti kapcsolat nagyon mély és intenzív. A traumatikus események – legyen szó gyermekkori bántalmazásról, érzelmi elhanyagolásról, vagy éppen egy szerettünk elvesztéséről – gyakran komoly nyomot hagynak a mentális egészségünkön. Ezek az élmények nemcsak lelki sebeket okoznak, hanem jelentős mértékben hozzájárulhatnak a függőségek kialakulásához is. Ebben a cikkben feltárjuk a traumák és a függőség közötti összefüggéseket, valamint azt, hogy mikor és hogyan érdemes megkezdeni a traumafeldolgozást a felépülés során.
Mi a trauma, és hogyan hat a mentális egészségre?
A trauma olyan mélyen megrázó élmény, amely túlterheli az egyén megküzdési mechanizmusait, és hosszan tartó hatást gyakorol a mentális és érzelmi jólétre.
“A trauma a jelenben maradásra való képtelenség.” Bessel van der Kolk
A feldolgozatlan traumák gyakran vezetnek pszichológiai rendellenességekhez, mint például a poszttraumás stressz zavar (PTSD), szorongás, vagy depresszió.
„A trauma nem az esemény maga, hanem az, ahogyan az egyén megéli azt. A trauma egy mély érzelmi seb, amely az agyunkban és testünkben marad.” ( Máté Gábor)
Ezek az állapotok pedig jelentősen növelik annak esélyét, hogy az egyén valamilyen függőséghez forduljon, hogy enyhítse a fájdalmát
Hogyan kapcsolódik a trauma a függőség kialakulásához?
A trauma és a függőség közötti kapcsolat gyakran egyfajta önmedikalizációként jelenik meg, ahol az egyén alkoholt vagy drogokat használ arra, hogy tompítsa a traumatikus emlékek által okozott fájdalmat. A kutatások szerint a traumatikus élményekkel küzdő emberek jelentős része valamilyen szerhasználati zavart fejleszt ki. Különösen magas a kockázat azoknál, akik gyermekkori traumákat éltek át, mivel ezek az élmények befolyásolják az agy fejlődését és az érzelmi szabályozást.
Milyen típusú traumák gyakoriak a függőséggel küzdők körében?
A leggyakoribb traumák, amelyek gyakran vezetnek függőséghez, közé tartozik a fizikai és érzelmi bántalmazás, szexuális erőszak, családi diszfunkciók, transzgenerációs traumák, valamint a szeretteink elvesztése. Ezek az események nemcsak mély sebeket hagynak, hanem tartósan befolyásolják az érzelmi stabilitást és a megküzdési képességeket.
Mikor érdemes elkezdeni a traumafeldolgozást a felépülési folyamatban?
A traumafeldolgozás időzítése kritikus szerepet játszik a felépülés sikerében. A szakértők általában azt javasolják, hogy a traumafeldolgozást ne kezdjük el túl korán a józanság elérése után. Ez azért fontos, mert a feldolgozás során felmerülő emlékek újratraumatizálhatják az egyént, ami visszaeséshez vezethet. Általánosan ajánlott megvárni, amíg az egyén már stabilabb a felépülésben, és rendelkezik megfelelő megküzdési stratégiákkal és támogató hálózattal.
Milyen lehetőségek vannak a traumafeldolgozásra a felépülés során?
A traumafeldolgozásra többféle módszer áll rendelkezésre, amelyek közül kiemelkednek a kognitív viselkedésterápia (CBT), dialektikus viselkedésterápia (DBT), valamint a mindfulness alapú stresszcsökkentés (MBSR). Ezen kívül az alábbi terápiás módszerek segíthetnek a feldolgozásban: EMDR , Somatic Experiencing (Peter Levine), Compassionate Inquiry( Dr.Máté Gábor), Narratív terápia, Pszichoanalitikus terápia, Kreatív művészetterápia.
Ezek a terápiák segítenek az egyéneknek abban, hogy felismerjék és átformálják a negatív gondolati mintákat, valamint új, egészséges megküzdési mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyek támogatják a hosszú távú felépülést
Milyen szerepe van a támogatásnak és közösségnek a gyógyulási folyamatban?
A közösségi támogatás és az erős kapcsolatok kulcsfontosságúak a felépülésben. A támogató csoportok, mint például a 12 lépéses programok, terápiás csoportok, lehetőséget biztosítanak arra, hogy a résztvevők megosszák tapasztalataikat, tanuljanak mások történeteiből, és közösen haladjanak a gyógyulás útján. Az ilyen csoportok csökkentik az elszigeteltség érzését, és erős alapot biztosítanak a stabil felépüléshez.
Összefoglaló
A traumák mély hatással lehetnek a mentális egészségre és a függőség kialakulására.
A felépülés során a traumafeldolgozás kritikus, de fontos lépés,
ezért is, csak megfelelő időben és körülmények között érdemes elkezdeni azt, hogy elkerüljük az újratraumatizálódást és ezzel akár a visszaesést. Az erős közösségi támogatás és a megfelelő terápiás módszerek kulcsfontosságúak a hosszú távú gyógyulásban.