Bizonyára sok családban ahol előfordul  a szenvedélybetegség rengeteg problémát okoz, a függő személy leállási kísérletei és azok kudarcai. Gyakran fordulnak hozzám  ilyenkor, hogy mit lehet tenni, mégis miért nem tudja tartani az absztinenciát mikor már hetek/hónapok vannak a háta mögött?

Hogyan tudnának segíteni ilyenkor a függő hozzátartozón?

Mi lenne a helyes reakció, úgy hogy közben egy folyamatos csalódottságot élnek meg a szenvedélybeteg kudarcos józansági kísérletei miatt?

Ahhoz, hogy eljussunk oda, mit és hogyan érdemes tennünk első körben érdemes megismerkednünk a visszaesés fogalmával és a jeleivel.

A visszaesés nem csupán azt jelenti,hogy újból elkezdi fogyasztani a függőségét okozó szert (pl . újból alkoholt iszik) vagy akár viselkedési addikció esetében újra előkerülnek a kényszeres függő viselkedési formák (pl. pornó nézés, számítógépezés, munka stb).

Ennél sokkal többet jelent: azt hogy a kiegyensúlyozott életvitel kialakításához szükséges képességek elsajátításában (testi-pszichés-szociális területek) rendellenes működések lépnek fel, amely aztán majd szerfogyasztásban is megnyilvánul.

A hangsúly tehát a folyamaton van, azon, hogy már valaki mondjuk újból iszik, megelőzte egy több hetes vagy akár hónapos fentebb említett zavar.

Azok, akik saját maguk erejéből állnak le, nem járnak/tak semmilyen önsegítő csoportba, vagy egyéni/csoportos terápiába, vagy nem olvastak utána a függőségnek, náluk gyakrabban előfordul, hogy nem is ismerik fel ezeket a visszaesési jeleket.

Általában a hozzátartozóknak sem mondják el, hogy ilyenkor milyen jelekre érdemes figyelniük, hogy visszajelzéseikkel segíteni tudják a józanság megtartásában a függő rokonaikat.

A visszaesés 11 szakasza:

1. Belső változás

Ebben a szakaszban kívülről semmi nem látszik a függőn, de belül elkezd úgy gondolkozni és érezni számára rossz, kényelmetlen helyzetekben mint aktív használata idején

• fokozottan stresszes, gyakrabban válik ingerlékennyé, feszültté
• megváltozik a gondolkodása: kívülről annyit látni,hogy nem jár már ülésekre, terápiára, kevesebbet beszél a függőségéről, kevésbé tudatos a dolgaiban

2. Tagadás

Ebben az  időszakban azt vesszük észre, hogy függő hozzátartozónkról leperegnek dolgok, vagy sok a nemet mondása, besértődése, ha visszajelzést adunk neki a dolgairól, vagy éppen a függőségével kapcsolatosan adunk visszajelzést. Tagadja, hogy bármi gondja lenne például.

3. Elkerülő és védekező magatartás

Ebben az időszakban a függő próbálja elkerülni azokat az embereket és helyzeteket, akik és amik arra kényszerítik, hogy őszintén belássa gondolkodásmódja és viselkedése megváltozott.  Ha valaki mégis ezt megteszi akkor tagadásba megy át.  A leggyakoribb gondolatai ilyenkor ezek:

• Meggyőzi magát arról, hogy nem kell sok energiát belefektetnie a józanságába, hiszen ez már egy végleges dolog.
• Figyelmét önmaga helyett másokra irányítja, és jobban érdekli mások állapota, mint a saját felépülése. Például, ha környezetében valaki szert fogyaszt nagyon kritikusan és keményen lép ilyenkor fel. Miközben saját magáról és személyes dolgairól nem igazán lehet vele ebben a témában beszélni, ahhoz képest, hogy a felépülésében önként osztotta meg ezeket az érzéseit, gondolatait.
• Kényszercselekvések kezdenek el megjelenni nála, egyre gyakrabban és többször csinál meg ugyanolyan tevékenységet, egyre inkább kezdi elszigetelni magát a környezetétől, szeret egyedül lenni, és ezek a kényszercselekedetek jó indokot is adnak mindehhez.

4. Válság

Itt egyre inkább azt érezzük a függőn, hogy kezd kicsit levertnek, depressziósnak tűnni, és nem igazán tud megoldani problémákat, egyre inkább azt érezzük, hogy azok csak halmozódnak. Valójában ez is történik. Elkezdi elveszíteni a kapcsolatot a saját helyzetével, önmagával , mert mindig csak apró dolgokra, területekre koncentrál, belülről úgy éli meg, hogy minden rendben és közben nem veszi észre, hogy egészében hogyan állnak a dolgai. Sikertelennek érzi magát, úgy érzi a tervei nem váltak be és nem igazán talál új célokat, kihívásokat.

5. Tehetetlenség

Ebben a szakaszban a függő úgy érzi, hogy a kezelhetetlen problémák elárasztották. Képtelen bármerre is kimozdulni vagy ellépni. Ebből a hozzátartozó vagy a környezet annyit vehet észre, hogy halogat, nehezen tud koncentrálni a dolgaira, gyakran használja a „bárcsak..” kifejezést, folyamatosan a boldog akarok lenni érzést kergeti az egyén.

6. Zavarodottság és túlreagálás

A függő ebben a szakaszban nehezen kontrollálja indulatait, érzelmeit és gondolatait. Ingerlékeny és minden apróságot túlreagál, elég nehéz a kedvébe járni és elviselni a társaságát.

• stresszel való megbirkózás nehézsége
• egyre gyakrabban összezavaródik
• a barátokkal, családtagokkal , sorstársakkal való feszült kapcsolat jellemzi.

7. Depresszió

Itt már a környezet számára is egyértelmű, hogy bajban van a függő, mert képtelen lesz hétköznapi dolgokat könnyedén megoldani. Folyamatos levertség, rossz hangulat jellemzi, és sokszor fordul meg a fejében az a gondolat, hogy szerrel kezelje a depresszióját. Jellemző ebben a szakaszban a:

• rendszertelen étkezés
• tettvágy hiánya
• alvászavar
• napi rutin felborulása

8. Viselkedéskontroll elvesztése

Ebben az időszakban még mindig tagadja a környezetének, hogy bármi problémája lenne, de már képtelen adott napirend szerint élni. Nem hajlandó beismerni, hogy újból elveszítette az élete felett az irányítást. Elutasít bármilyen segítséget, miközben belül tehetetlennek és gyengének érzi magát.

9. Önuralomvesztés felismerése

Itt lehet nagyon hatékonyan beavatkozni a hozzátartozóknak, mert ebben a szakaszban megszűnik a függő személy tagadása.  Egy rendkívül fájdalmas és súlyos beismerés részéről, hogy irányíthatatlan az élete. Jellemzői:

• önsajnálat
• alkalmi szerhasználat gondolata
• tudatos hazugságok
• teljes önbizalomvesztés

10. Választási lehetősége beszűkülése

A függő személy úgy érzi csapdába került és csak 3 lehetőség közül választhat: 1. szerhasználat, 2. megörül, 3. öngyilkos lesz. Nem hisz abban, hogy bárki tudna rajta segíteni, ezért elutasító a környezetével, haragszik a hozzátartozóira, barátaira. A frusztráció, nyomasztó érzések, magány és feszültség jellemzi az állapotát.

11. Szerhasználat, viselkedési addikció újbóli megjelenése

A környezete számára is egyértelmű jele van annak, hogy bizonyos időszakonként szerhasználat történt, illetve rövid idő alatt vissza tud esni a leállás/ józanság előtti aktív használati állapotába a függő.

• kontrollált használattal való kísérletezés
• csalódottság, szégyenérzet, bűntudat jellemi ezt az időszakot.

A visszaesési folyamat szakaszait, ha beazonosítja a hozzátartozó, barát, akkor tudni fogja, hol tart a függő személy és mit élhet át. Ennek megfelelően már lehet segíteni és beavatkozni, az ellenállását mint egy védekezést értelmezve, folyamatos türelemmel és visszajelzéssel le lehet bontani, illetve vannak szakaszok, ahol könnyebben fogad el segítséget. Érdemes szakembert is bevonni.