Tisztán és szabadon

Jó ideje nem írtam, mert amik felkerültek bő egy hónapja már raktáron voltak, én meg küzdöttem ez alatt, látjátok, feszültem mint a vadmalac sokat, utána történt ez a dolog. Amióta leálltam, benzot folyamatosan nyomtam, ebben valamiért bazira bízom magamban. Nem emelkedett a napi pár szem, de azt tisztán éreztem, hogy kell, az alapot nem kockáztathatom. Dokival persze sokszor beszéltem róla, meg arról is, hogy hogy, meg mikor kellene letenni. Habár természetesen magamtól is mindent tudok, doktori minősítésben, ti is, ugye? ☝️😂

Ám olyan szinten szorongtam a munkáim, meg az időbeosztásom miatt, olyan bazira nehéznek éreztem mindent-csak-magamért tenni, – az önmotiválás külön írás lesz, hogy bármire is néztem, vagy gondoltam rá a jövőben, az a jajúristenmilesz és a mindmeghalunk között lebegett félúton. Ez teljesen basic nyezsgés bennem a leállásom óta, soha egy pillanatra sem múlt el. Soha. Éjjel ha felébredtem, akkor is szorongtam.

És akkor azt mondta a Dubai utasom, pasi, feleség és drága mama mögöttem zsákban lefedve, sógorral karöltve, hogy vigyem őket Prágába, de persze minivannel ám. Adtam egy durván arcpirító árat, hátha megúszom, és hát persze, ofkorz, hogy elfogadták. Ott kezdődött a kálváriám, mert folyamatos meló mellett kellett kisbusz bérlést intézni és nem, nem vállalhattam, hogy kinn alszom. Ezt azért így vágtam előre, hogy bazira sok lesz, aznap még visszajönni is egyseggel. Erre olyan szinten ráparáztam, hogy már három nappal előtte savat hánytam kábé.

Na persze mi lett belőle. Semmi. Csont nélkül jöttem mentem, még a járgányt is lemostam este, ezen én is meglepődtem ja, mert kifelé sikerült a dugó miatt egy 8 órás tripbe belecsúszni. Reggeltől este 10-ig.

Ezek után egy héttel vidáman dalolva indultam Szabadkára utassal, mertugye megy ez nekem, egy péntek! délután úgy, hogy nem csekkoltam a határátkelőt ami kifele salala szuper easy volt, visszafordulva este 10-kor meg fullsatu, 2 óra a két oldal között, egyedül. És akkor elindult az agyamban az őrület. Duplaxanaxos volt a megoldás, mert az üvöltve ordítva összeroskadás küszöbén álltam, de valahogy sikerült, ilyen-olyan technikákkal, légzéssel kitartanom. Átértem. Azért villódzott már a szemem rendesen, éjfél volt lassan, vagy elmúlt, sötét semmi tábla, mint az ördög segglyukában, de csak elindultam hazafelé.

És akkor, a vaksötét autópályán, vanilyenbmeg, szembe jött velem valaki, nem jött, repesztett szemben a sávomban.

Zátty, már ott sem volt. Mivel volt a bazinagy motorbalesetem, amikor szemből ütöttek el, újra lepergett előttem életem filmje, jóvanbasszus nagykaporszakállú, akkor hát eddig volt. Az agyad semmit nem fog fel belőle, csak utána, az viszont úgy megnyomott, a fáradtsággal, az illegális bevándorlók pálya szélén kamionokra ugrálásával karöltve, hogy reggel megint sírva keltem.

Felhívtam a Jóistent is, meg a Csodatévő Kiberovot is:), meg az edzőmet, csoportársakat. Nagyon nagyon nehezen, de összeszedtem a kutyákat és elindultunk a suliba, és akkor lecsapott a szemét kígyó, és átszaladt a fejemen, hogy most megfordulok, veszek egy üveg bort, oszt magamra zárom az ajtót.

Borzasztó szarul voltam, szipogva bőgtem a kocsiban. És guess what mi lett, na mi? A gondolat, ahogy jött, úgy ment is, valami elképesztő hamar, balra el. Elmúlt.

Mindenfelé erőlködés nélkül, elmúlt. Ilyet hónapok óta nem éreztem, a nyálfolyatós sóvárgás meg nagyívben, teljesen elkerül. Elmúlt, bazirahamar. Az egész valamiért nagyon hasonlított ahhoz, amikor másnapos vagy. Erős fáradság, szemnyomás, depresszív szarkedv, végülis majdnem meghaltam, volt oka. Megint. És ezt olyan könnyű elfújni egy pohár borral, hogy semmi nem könnyebb annál.

De nem. Nem kellett hadakoznom vele, tényleg magától múlt el, ennek az egésznek az összefutása meg az lett, egy reggel mikor felkeltem éreztem, hogy nem indul meg a vezérhangya. Hoppácsak ez érdekes, azonnal észrevettem. Hát, akkor nincs más hátra mint előre, nem is veszem be a tiktakot. Ez annyira felvillanyozott, mert másnap is kitartott, hogy harmadik nap nekiugrottam az éjszakának tisztán. Forgolódtam, nyekegtem, de a feszültség nem kapcsolt be mellé, így elég könnyű volt kitartani. Itt érkezünk meg a jelenbe, ezzel a kis kanyarral az elmúlt egy hónapomból, amikor nem otthon alszom éppen mikor ezt írom, hanem egy hotelben. És reggel az indulásnál nem kellett csinálnom, vagy bepakolnom a következőket. Orrcsepp. Ja, az még nem mondtam, hogy orrcsepp függő is voltam vagy 30 évig? 😂

Nem kellett fájdalomcsillapítót, hányingerre valamit venni méregdrágán, nem kellett turkálni a ruháim között, hogy jajmitveszekfel holnap. Fogytam 20 kilót év eleje óta, így ezerszer könnyebb beleugrani egy farmerba és bedobni egy váltópólót, nem kell keresgélni mibe férek bele és melyik megoldást utálom kevésbé.

Nem kellett hát semmi gyógyszerlistát, pakoló listát készíteni, hogy milyen túlélő felszereléssel lépek le két napra a bázisról, ezzzz, valami zseniális élmény. Nem kellett vásárolni és mentőkajákat, nasikat bepakolni, mert nem zabálok, nem ingadozik a cukrom sem. A függő életnek olyan durva, az élet egész területére rámászó csápjai vannak, hogy a főszar letételével azt a nagyon icipici első lépést tettem csak meg. Ott maradt nekem egy agykárosodás, mert ott. Most, ma, hogy ébredek a szállodában a Nyíregyházi állatkerttel szemben, park, fák, nagyon jó levegő, sem érzek semmilyen félelmet. Egyszerűen beestem a mába, az útra rá. Belátom, hogy nagyon kemény cuccot takarítok most fel, 20 év háborúját, egy teljes élet alvását.

Tettem a dolgom, tettem, aminek a legfőbb eleme, ez is a Kiberovval való munkámból jött, hogy ne legyek destruktív. Lehetek nyűgös, feszült, lehetek unikornis, de rombolni tilos. Stagnálni és menni előre ér.

Azzal koronázódott meg ez a kétnapos, már nem csak sofőr vagyok (hivatásos sofőr vagyok, mondtam már? 😊) meló, hogy a vendégekkel töltött teljes két napot én szerveztem és velük is vagyok végig. Ez, az idegenvezetéstől picit már távolabb áll, lóvéban meg felljebb. Ha hazamentem, nekiállok hirdetést gyártani és tovább építeni a vállalkozásomat, vissza. Ébred a kreatív énem is.

Elképesztő hálát érzek most, mert nagyon vágytam erre az érzésre, hogy a lehető legkevesebb dologtól függjek.

Nem terveztem semmit, nem terveztem a teljesen tiszta életet, de most, ötödik napja a kaja, meg az összes elhagyott gyógyszerrel, szeméttel együtt, minden rendben van. Teljesen tiszta vagyok.

Nincs élőlény sem, se ember, se a használhatatlan kutyáim 😃 akik most negatívan hatnának rám, és nyomásban lennék. Valaki kinyitotta a szelepet a fejemen és kiszállt a gőz. Nem vágom, én voltam? 🤩

Tegnap meg azt mondta nekem Szatmárban egy kisboltban egy srác, hogy szia. Ennél nagyobb elismerés nem kell 49 évesen.

Kilencedik hónap kezdődött. 🙏

2023 Szeptember (végén)
Marcsa