(Felépülési történetek I.26.)
Azaz talán azt mondom, idén lesz először. Jóval egyszerűbb kényelmes, otthonos környezetet fenntartanom, ha az agyam nem szipolyozzák ki a mérgek és nem nyírják ki az összes „csináljakvalamit hormon” működését egyszerre.
Szevasztok dopamin, szerotonin, üdv újra a fejemben!
16 évesen kezdtem inni, 17 évesen LSD-zni meg hasist szívni, 20 évesen speedet, 23 körül extasy sokáig és speed, hullámokban speedes piás és exes időszakok 40 éves koromig, néha kokain, de pia folyamatosan, utóbbi években ütött be a kratom, tramadol, xanax, stimuláns, pia pia pia.
Mit hagytam ki? Tehát igaziból 16-19 éves koromig nem létezett ÉN, mert anyám hathatós közreműködésével agyonverte a nevelőapám, 16-19 éves koromtól meg átsifteltem egy ~33!!! évnyi szerhasználatba.
Mert féltem.
És aki fél az támad, az nem tud kapcsolódni sehova.
Az a helyzet, hogy én még soha nem voltam én.
Úgy rakom össze az egészet, mint valami fasza kis lego Millenium Falcont, és direkt nem mondok kártyavárat, mert teljesen megváltoztak, megváltozóban vannak a gondolataim. Kívül belül variálok egyszerre, és az egésznek a külvilágba való visszakapcsolását is lépésről lépésre érzem, hogy működni fog. Bár nem ugyanoda kapcsolom vissza, és teljesen másképp.
Érdekes dolog történt három napja.
Tavaly, amikor a tél kezdődött, még az utolsó köröket lejtettem miszter alkohollal és haverjaival karöltve. Folyamatos szorongásom volt, hogy hogy járnak majd ki a kutyák a kertbe, faszomba szét fogom fűteni a nagyvilágot is ezerrel. Így lett.
Minden nap letekert fűtés, résnyire nyitva hagyott ajtó és egy horribilis számla lett az eredménye.
Mivel pénzem nincs, mindent ki kell találnom, hogy a legpraktikusabb megoldani (vagy elodázni és akkor azért nincs pénzem mert jön a büntetés/számla/whatsoever) így idén is elindult a kert észnélküli fűtése egészen addig, amíg András át nem jött és rápillantott az ajtóra. Ja, rántotta meg a vállát, hát ezt úgy szokták megcsinálni, hogy kivesznek innen egy üvegtáblát alulról, oszt oda kell tenni egy rongyot, hogy ne húzza a hideget befelé.
Ennyi. Következő alkalommal így is lett, tíz perces meló volt, a kutyák egy nap alatt megtanulták, hogy ott kell kimenni (vicces folyamat:) én meg, itt jön a lényeg, amikor felraktam az ajtó elé egy vastag függönyt is, hogy légrés legyen, az valahogy átkapcsolta az agyam megint harminc fokkal délnek.
Otthon feelingem lett egy kurva függönytől, és persze a megszüntetett stresszor is hozzásegített.
Kis boldog buddhaként lebegek azóta, az egész lakást kinagytakaritottam.
Én. Én aki 2 éve egy hét kádban áztatott mosogatnivaló mellé képes volt beülni és ott együtt ázva a mosogatószeres vízben velük átpacsmagolni az egészet. Mert ennyire ment tönkre az agyam, hogy képtelen voltam berakni egy mosást, vagy mosogatást és adj isten még időben ki is szedni azt.
Szerintem a mosógép kipakolásának csúcsa egy hét körül mozgott általánosságban. Komoly teljesítmény. 
ADHD, traumák, cuccok, pia: remek kombó, ha le akarsz pusztulni csövessé ne tedd, én kipróbáltam helyettetek.
Kivétel nélkül sikerül mindenkinek, csak nem veszed észre.
Kurva menő érzés, és nagyon nagyon nagyon nehéz volt kitartani a tisztulásig, nagyon küzdöttem meg szenvedtem rengetegszer.
Innen visszanézve azt is látom, miért buktam el vele kétszer is, hogy a mellékhatásoknak gondolt folyamatos beszédképtelen összeesős rosszullétek: hosszú hónapokig tartó fizikai és szellemi, lábon kihordott erős elvonási tünetek voltak, nem más. Idén marha egyszerűen azért tartottam ki vele, mert visszakaptam a munkám, ami instant örömet tud adni, akár napi több alkalommal is.
Drog ez is, igen.
Visszagondolva ismerem fel milyen mélyre csúsztam, egészen addig a szintig, amikor a szétmérgezett agy már nem ismeri fel mi helyes és helytelen, mi enyém és mi az, ami másé, nem kérem el, nem veszem el tőle.
Biztos vagyok benne, hogy ez a fura téveszme pakol rá arra is, amikor valaki már pénzt lop a fájdalomcsillapításra, egyszerűen abban az állapotban nem láttam, hogy ez amit éppen csinálok nem rendjénvaló.
Nem én voltam, hanem a mérgek, szinte Dwayne Hoover-i* karakterré váltam hosszú évtizedekre.
Ugyan én csak kaját loptam idén év elején, mert a teljesen mínuszolt bankszámlám is mínuszban volt, ott álltam munka nélkül. Semmim nem volt csak a segítőim, azok akik ők maguk is átmentek ezen, ők tudták a legnagyobbat hozzátenni a fogalmam sincs miből táplálkozó erőnek, ami elhozott idáig.
Kiberovtól beégett pár mondat két év alatt, az egyik ez volt. És akkor most megint iszol? Azt feleltem igen.
De tudod, hogy az rossz neked?!
Ennyi. Nem azt mondta, soha, hogy ne csináld, képtelenség szerintem tiltással bárkire hatni, tök mindegy miről van szó.
Az rossz neked.
És én azóta hozom ezt, és értem meg egyre jobban a mögöttes miérteket.
Most talán kezdem látni magam, így ahogy a félelem komolyan lecsökkent.
Lehet, hogy mégsem mindenki köcsög és nem akar mindenki bántani?
Lehet hogy előbb a kutyákat tanulom meg jól szeretni aztán esetleg embert is? 