Facebook-tól az offline olvasásig, domapin függőségtől egészen a tiszaparti tűzrakásig.

Nincs Facebookom december harmadika óta. Amikor feltörtek, még elég dühös voltam. A feljelentést is megtettem, muhahaha, természetesen, nincs itt semmi látnivaló,- ráztak le egy formalevéllel. Biztos urak, igaziból utólag és innen nézve, őszintén köszi szépen. 🙇‍♀️

Nagyjából egy hónapig tartott a válásunk, mire úgy döntöttem, ha éhen halok, akkor sem regisztrálok vissza. Úgy jön ez ide, hogy a privát oldalammal együtt a sok éve épített business oldalaim is mentek a pi,-lecsóba, na meg a kontaktot, infók, hirdetési lehetőségek, bankkártya adatok, apróságok, nem történt bűncselekmény, case closed, lehet továbbhaladni. Eddigre viszont már roppant mód megmakacsoltam magam. Milyen jól tettem! Néha kicsit irigyelem azokat akik „csak” isznak, jójó egy-két pohár, ihatunk erre, meg arra is Boncz Géza után szabadon; „Anyusziiiii, én nem iszom!” Nem, ja. Csak fogad csikorgatva nézed a plafont és annyira függsz a hírfolyam görgetéstől, hogy már egy szaros komédiát sem vagy képes befogadni le-föl ugrálás, telefontapizás nélkül. Jaj de rossz ez! Mennyivel egyszerűbb lett volna (nekem), csak a poharat letenni, helyette köré építettem az összes létező embert, és lelket gyilkoló szemetet is. Párkapcsolat? Jézusúristen, jobb is, hogy távolodó gondolatként van csak jelen az életemben, ahogy a Zukiberg birodalom is, eltűnőben.

Aztán egyszer csak úgy lett, hogy olvasni kezdtem. Először persze kicseleztem a kis mocskot, szereztem egy e-olvasót, de mivel az megdöglött, így telefonon, kékfény szűrővel nyomom, jelentem tisztelettel; sokszoros sikerrel. Az elmúlt fél évben a közösségi média elvesztése után, kiolvastam már hat könyvet, ezt úgy értsd, hogy előtte az okostelefon kezembe vétele előtt történt ilyen utoljára. Velem. Akinek a fejében van egy komplett könyvtár és akkora betűkészlet, meg mondanivaló, hogy lassan titkárt fogadhatok aki leírja mindezt.

🙂 Olvasok.

Ha el akarok érni valakit, azt meg felhívom. Igen, én is meglepődtem a dolog hatékonyságán, sőt, ha nincs meg a telefonszáma, valószínűleg nem is olyan fontos. Visszapörgetve az elmúlt tíz évet, elmondhatom magamról, hogy a fiatalkori pszichedelikus élmények kiegészítéseképpen, lassan átgondolt Minecraft-módszerrel, sikerült egy amúgy szinten tartott, sőt IT után nulláról felépített szeretem-vállalkozás mellé behúzni a társ,- pia,- gyógyszer,- drog,- szex,- közösségi média,- sport,- külcsíny,- dopamin,- na mi van még, ami eszetekbe jut azokat is, függőségeket. Tegyük ide a hét főbűnt, azt mind tuti kipipáltam.

És most itt döglök a Tiszaparton, speckó appal kavartam magamnak egy csöndes, de Tokaj, és part közeli parkolót. Éppen kurvaanyázok (de csak kicsit:) mert ereszt a matracom, amiért ma bementem emberek közé pénzért megvásárolni (na ide visszatérünk, a gyűjtögetésre!), ám összességében elmondhatom.

Életemben először.

Utazok egyedül.
Alszom egyedül vadkempingben.
Raktam tüzet és csináltam reggelit.

Fürdőszobám a Tisza, hálószoba a fűben, konyha meg a két brikett egy miniserpenyővel. Ezt egy éve dédelgetem, szóval nem kapkodtam el, na. Az a rossz hírem van, hogy nem is megy könnyen.

Én, aki tavaly még gyomorgörccsel visítva rettegett a fürdőszobája padlóján, üldözési mániával, két hányás között, meggyőződve, hogy egyedül még a levegővételre is képtelen, a kukát kivinni meg egyenesen lehetetlen.

Az első napot kivéve nincs sóvárgásom.

M.

Folytatás következik..

ELŐZŐ RÉSZEK:

1.rész: Napló emlékeimnek 1.

2.rész: Napló. Emlékeimnek? 2.