Napló az el…. évek margójára
Szeretnék írni ezen a ponton, már jóóó ideje arról, mit gondolok a párkapcsolataimról, és a „miért nem léptél már túl rajta” K sztoriról, de nem kerekedik ki az egész sztorivá, cserébe kikerekedett, hogy miért volt mindennél is szarabb, és mélyebb a vége ennek, mint bármelyik másiknak előtte.
Odáig már elbandukoltunk ez alatt a laza lassan két év alatt, hogy nárcisztikus függő vagyok, nem, nem haltam bele a felismerésbe. Mert a nárci oldal etetését meg tudom oldani a melómban, az emberi, most éppen közeli nincs nagyon, de emberi kapcsolódásaimból meg el kell kezdenem szépen kivonni az öntömjénezést. Mi az első lépés amit talán a legkönyebb megugrani?
Mondjuk az, hogy nem írok állandóan le mindig mindent éppen-valakinek, tárcsázom fel az aktuális K-t mert ja, persze K-t behelyettesítettem egy baráti kapcsolattal, durván túltolt kommunikációval az én oldalamról. Naponta ötször is képes vagyok valakit felhívni, tudom, szörnyű. Amikor ezt felismertem, a mintát úgy értem, lezártam ezt a csatornát is. Eléggé egyedül vagyok mostanában.
A magányról valamikor külön akarok írni. „Nincs kanál”
Mert tényleg képes vagyok minden apró gondolatomat azonnal elmondani annak, aki éppen közeli, közelebbi kapcsolatban van velem, és ez persze bazi idegesítő lehet, így most tanulok kussolni. Magammal megbeszélni a dolgokat. Itt is igyekszem moderálni, ha mondanivalóm van a blogra összeszedni, aztán majd olvassa akit érdekel én meg nem kérdezem ki, nem ünnepeltettem magam. Vagy tudomisén. Lehet kicsit mégis.
Szóval hallgatok rengeteg intejút rádióban, belefutok sok jó gondolatba, hallgatok felépülési programot is, podcastokat, random meg célzottan, ahonnan jó dolgokat szedek ki, olvasok sokat, és ebben a nagy kavalkádban eljutottam a szóig, ami alapján eljutottam oda, hogy értsem, hogy a faszomba kerültem én ebben a hét éves kacsolatban ennyire elbaszottul mélyre. Ahhoz, hogy ezt lássátok és értsétek ki kellene ide pattintanom a fotómat, még filózom rajta, nem zavarja a nárcit ha felismerik ugye, csak még nem tudom mikor jön el az a pont. Az a pont, hogy megmutassam kívül mi látszik abból amiből az elmúlt két év alatt kimásztam. Mert nagyon látszik.
Az egy dolog, hogy kimásztam, de valahogy megindult egy folyamat így a nagy önismeretesdiben, hogy elkezdtem a legót összepakolni és meglepő módon illeszkedik minden szépen egymásra, jönnek a durva felismerések.
Azt már többször mindenhol előrángattam, hogy valahogy, valamiért a NEM olyan szinten erősödik bennem, amin magam is meg vagyok lepődve. Azt tudom, mitől kell távol tartani magam, hogy a NEM semerre ne inogjon meg, és azt is, hogy nekem a klasszikus párkapcsolat mint olyan, na az rohadtul nem megy és egy lépést se teszek érte, tapodtat sem, hogy legyen. Valószínűleg másnak sem, csak nem tipródnak rajta ennyit, hogy hogy válnak 120 kilós önmaguk árnyékává, elhitetve magukkal, hogy nem, ők mindenre képtelenek ha egyedül maradnak, kész-vége, annyi, mindmeghalunk, vége, csapó. Ende. Stáblista. Nevem meg gyászkeretben bazdmeg.
Mert amikor én könyörögtem neki hetekig, hogy jöjjön vissza az után, hogy saját kezemmel vittem el a cuccait a rengeteg megalázásom miatt az anyjához, akkor valaki árulja már el, mi késztetett arra, hogy gyomrom szétmart zokogó fájdalommal gyötörjem magam halálra, hogy gyere haza, gyere haza kérlek, hiszen ez az otthonunk. Hogy???
Otthonunk a lófaszt, az enyém, mindent én álmodtam meg, találtam ki, még ha egyszerű kényelem is az egész, és abszolúte nem mondható, hogy ciffra palotában laktunk volna, vagy laknék most. De van egy kertem, két kutyám, a nulla alá zuhanás után újra képes vagyok fenntartani magam, és a józanságomat! Szóval hogy a picsába kerül az ember olyan mélyre, hogy a komplett hétvégét, amikor a másikkal is lehetne, inkább a saját lakása kertjében tölti sátorban !!!, szarrá piálva meg tramadolozva, kratomozva, mittomén mit csinálva még, csak azért, hogy a másik azon a szerek által felhúzott falon ne tudjon átjönni. Narniába. Na miért?
Hát úgy hívják ezt, hogy traumás kötés, kötődés és ebbe sikerült belecsúsznom, ezt megérteni meg ilyen hiperlassú folyamat, ezért foglalkoztatja még mindig az agyam az, hogy miért pont mellette nyírtam ki magam majdnem többször is.
Aztán hallgattam tőle, MINT ÁLDOZATTÓL, hogy amikor „eljátszottam”, mert megvagdostam a csuklómat, akkor én őt hogy kiakasztottam. Uhha. Ő azóta másképp néz rám, mert én azzal akartam manipulálni. Akart a faszom manipulálni!
Hát bazd meg én nem eljátszottam, te barom. Amúgy semmi célom nem volt vele. Olyan állapotban lebegtem napokig egy irgalmatlan dühroham után, aminek a triggere véletlen te voltál, amikor egy elvágott csík hozta a másikat, és semmi mást nem érteztem, csak azt, hogy érdekes. Jé. Folyik a vérem és nem fáj. Ugyancsak azt a falat erősítve ezzel, amin nem lehet átjönni, hogy ne tudj többet belém rúgni, ne tudd többet a pofámba vágni, hogy hova tűnt az a nő, akit megismertél.
Hát kinyírtad, oda tűnt, anyádba. Oda.
Ilyen az, amikor a nárci függő és a szociopata összekavarodik, és ennyi év távlatából most azt érzem, nyakamba ömlik Damien Hirst cápája a kurva akváriummal, formaldehiddel, mindennel, zátty.
Hogy addig lehet semmibe venni és alázni a másikat, mondjuk a másik háta mögötti szexpartnerkeresőzéssel, vagy a saját havernőm megkörnyékezésével, vagy nyakam átfogva öklét rámemeléssel „már értem mások miért vertek meg” üvöltéssel a saját lakásomban (segítek, mert megérdemeltem). Aztán mindig csak annyi választ kaptam, hogy na de nem is volt komoly, nem találkoztam senkivel, zavart nevetés hihi, haha, felejtsük el, spongyabobot rá. Én meg legyintettem, hogy jó ennek ez a faszsága, tényleg egy szerencsétlen, másnak meg más a nyomora, és hát ó tényleg nem kúrt félre.
Bár tette volna! Az lett volna a tisztább. Akkor nem valósítom meg azt, amit folyamatosan nyomott rám, hogy szar vagyok. Mert az lettem. Egy kövér, lelakott alkoholista függő.
Már csak egy kérdés maradt, ami amúgy valószínűleg százegy, ha megértettem miért nem akarok szerekkel elfedni semmit, ha összeraktam a puzzlet, hogy miért ez volt a legalja minden kapcsolatomat számba véve, akkor MOST MERRE VAN AZ ARRA?
Jobbra?
Vagy balra?
2023.nyara