Sose lesz ennek a kurva hullámvasútnak vége. Soha.
Na mielőtt ma elalszom kiírom magamból, hogy nyomja az agyam a szar, amire ilyenkor azt gondolom a semmiből jött, de ha boncolgatom, hát rohadtul nem jött a semmiből. Megnéztem a Barbie filmet és erősen megütött, aki szerint nem, az most csukja,- húzza be fülét-farkát. Tiszta és szeretnivaló a mondanivalója, a rengeteg easter egg meg arra késztet, hogy még párszor megnézzem, na de nem is ez a lényeg, mert Gretat imádom, tőlem bármit csinálhat, úgy is jó. De mintha azóta az agyamra telepedett volna a párkapcsolat téma, a ffi-női lebegés egyensúlytalansága, amennyire nem találjuk a hangot egymással, pedig tök egyszerű, mindkét oldal ugyanazt akarja, erősítsetek már meg léci.
Nyugalmat, megértést, a jót megosztani, és támogatva érezni magunkat. Mi ebben az olyan roppant mód bonyolult, mert az.
Két napja nyomja az agyam, totál agyon a semmi, és sajnos Insta videókkal kellett lelazítani magam, annyira kezdtem felfeszülni, pedig ugye december óta cukibirodalom az nyista volt. Eddig. Ez a két napos nyűglődés hozott azért valamit a felszínre, egy erős újrakötődési vágyat a női közösségek irányába, vágyat a tánchoz, zenéhez. Csináltam is magamnak egy fasza Spotify listát, ilyen agylebegtetős, itt-ott ugrálós cuccokból, jó szövegekkel, heyhurrá. „I am feminine, I am masculine”, meg hasonló csacskaságok. 😉
Így holnap hajnalban meg is kezdem, sűrű nap lesz, de ez a két napig bámuljuk a kutyákkal egymást verzió, ez kurvára nem visz sehova. Az egyetlen erő ilyenkor ami tart az az, hogy nincs sóvárgásom, mármint alkohol irányú. Zabálás irányú se nagyon, de ahogy pereg az agyamban a kerék, úgy jövök rá, hogy az a rohadt dopaminkurva az ott van, azért üresek a két bungee jumping közti járatok, mert mindig kell valaminek történnie. Itt most éppen az lett a vége, hogy mindenféle nagyon erős női előadókra fülemet bedugva ugráltam a szoba közepén (kutyák nagy örömére; mi a szart csinál ez a hülye???:) halandzsázott dallammal vagy két órát, és most lefekszem. Nincs videó! 😂☝️
De nem akarom ezt. Nem akarok az egyik ponttól a másikig menni, megélni akarok, nem elmúlni. Megérteni, belehelyezkedni dolgokba, átérezni. Élni.
És ha éppen nem történik valami, arra meg még ráül a kurva szürke felhő is, azzal tudjak valamit kezdeni, mert időről időre visszatör a nem bazd meg, nem megy egyedül. Nem akarom ezt a kurva filmet egyedül nézni! Hiszti. Ja lehet. Nem látom a megoldást, csak azt, hogy most nekem biztos az, hogy egyedül jó, nem vagyok oké és nem is akarok másik nemoké emberbe belefutni egy ilyen labilis állapotban. I mean, az üresjáratok felét egész jól veszem, na de ott van a többi. És akkor nyűglődőm. Letarol a bűntudat, elkezd feszíteni, most legalább oda eljutottam, hogy itt az ideje valami újba kezdeni tánc vonalon, legyen ez még meglepcsi, remélem összejön. Új dolgokra van szükségem úgy érzem, persze ésszel, meg építőleg, nem agyonrombolva, amit eddig összelegóztam.
De ez a rohadék dopaminkurválkodás ez elmaradhatna már a picsába, mert nem lehet így élni hogy állandóan történjen már valami.
Milyen buzi kis ragaszkodó köcsög ez, meg a rendre újra betámadó emptyness, üres vagyok, töltsetek meg! Ha lehet buborékkal. 😊 Ja. Töltsed meg magadat! Ma emotianally unstable Barbie vagyok, feel szorri, nem csak ma, már két napja ez rágja ki az agytekervényeimet. Ami jó, és muszáj vele,- belemerülnöm, hogy alkohol/cucc nem kell. De olyan szívesem csinálnék most azonnal valami őrültséget, hogy inkább lekapcsolom magam egy marék melatoninnal.
Sose lesz ennek a kurva hullámvasútnak vége. Soha.
Mit csináljak?
Repjegy valahova?
Új tetkó?
Új tornacsuka?
Borotváljam kopaszra magam? 🙂
Na mert ezek azok mind, amiket nem akarok.
Húzzon már a high a picsába. Jóvagyok itt, középen.
Mondjátok, hogy jó lesz ott. „Nincs kanál”, a kékmadár meg a szomszédban lakik, kopogtass már be.
Ui.: igen, kell nekem egy hardtechno dj set záros határidőn belül újra, ahol visítva ugrálhatom ezt ki magamból, amíg le nem szakad a lábam és be nem rekedek.
Ki tud ilyet?
2023. nyara