Naplónégy
Az elmúlt hetekben, hónapokban, évben, de azt hiszem in my whole life azon voltam, hogy ráncba szedjem a dolgaimat. Alapvetően mint minden jó függő, természetesen mindent tudok, expert vagyok bármilyen témában, Szabó Péter sok sorral a hátam mögött elbújva tanulhat, hogy, hogyan kell lelkesíteni másokat.
Mondom másokat.
Mari néni, neeeeem! Jön a saller!
Hiába veri a fejembe az Öreg a tudást kalapáccsal immár 10 éve, nem, nem, az Istennek nem kúszott bele semmi sem. Amikor éppen mélyen hittem, hogy milyen remekül vagyok, semmi más nem történt, mint átültem egy másik vonatra, sihuhu. Egy, pontosan! a függéssek adta ezerszázalékos vagyok meggyőződésre. Hogy tökvakon legyek megint, csak ellenkező irányból. Készültem Afrikára, kitaláltam magamnak szerelmeket (vágyak, mondom vágyak, ide is visszatérünk), ehhez az utat, a bármiáron jónővé válás rögös, ámde ugyancsak dopaminpumpáló vonalán. Remek.
Ugrok vissza.
Optimálisak voltak a körülmények.
Odafenn a Jójisten úgy gondolja jókedvében, hogy éppen nem pestissel teríti be a Földet, és ebben a hullámban pont te is az ablakhoz kaptál jegyet. Nézelődtem, kevélykedtem, gyűjtögettem a like-okat, de egy icipicit sem voltam résen soha. Nulla tudásom volt arról, hogy másképp is lehet. Ha felköpök és ugye alá is állok, akkor nem kellene meglepődni a következményeken. Hiába próbálkoztam a megértéssel, még az ixedik halálom után is, több gyászmelót követően is, minden szar után is, inkább a csárdás-vonatra szálltam vissza, a kussolj-magadba, jobb lesz, ha elgondolkozol irányváltás helyett. Kelj fel reggel, minden reggel és mondd, köszönöm, hogy élek. Itt be, ott ki, salala, már ugrabugráltam is tovább, hiszen megcsináltam. Like-oljátok? Lefogyok, nem iszom, jójó egykicsikét ezaz nem legális, amit behumpákoltam, de na, más is szereti, nekem is lehet.
Mari néni! Neeeeeem. Neked nem lehet! Függ az agyad.
Van különbség szimpla letapadás és függés között, szerintem pedig óriási.
Nagyon sok dolog több irányból ért össze a fejemben, most közel az 50-hez. Az érzést egyszerűen meg tudom fogalmazni, keresgélnem sem kellett. A dolog ma taglózott le, egy „büdös vörös kurva, ne ide parkolj” után, amit előre láttam tűpontosan, hogy meg fog történni. Tudtam, hogy kifolyik emberünk száján a ganyé mihelyst a látóterébe kerülök, tudtam, hogy régen már előtte pár pillanattal tudom a) mit fogok neki ordítani vissza, b) hogy fogom DIREKT még jobban felbaszni magam ahhoz, hogy aztán alátámaszthassam a sörömrumom eszköztár akciódús használatát, c) a és b együtt…
De ma, előre látva, hogy ez fog történni, még a szemkontaktust sem vettem fel, a következő az lesz, aminek nagyon halkan majd örülhetek, ha le sem fogom írni. Mert annyira lényegtelen.
Szóval egészen egyszerű. 🙂
Úgy érzem magam, mint egy csecsemő. Minden új.
2023 Június
Marcsa