Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik!

Borzalmasan elfáradtam, jut eszembe, erre is lehetett bármikor inni. Meg mindenezni. Próbálok ébren maradni, mert ha most bealszom, akkor meg a holnapi este megy a levesbe. Nem könnyű az úttörők élete, se a tizenkét pontja.

3) Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismeresére törekszik!

Nusi néni, jelen! Esküszöm nem én dobtam ki a cserepes viragot a negyedikről!

De. Általában én voltam az, aki mindennek a középpontján megtalálható volt, ezért is a szélesvásznú felvezetés, mert néha magam is döbbenten állok, hogy mindezeknek én vagyok a főszereplője. Nem titok, sofőrként is (mi más, ugye…???😁) keresem a kenyerem, többek között embereket teleportálok a röptér meg a város között. Az úgy volt, hogy az erősen turizmushoz kapcsolódó amúgy jónál eggyel jobb jövedelmem, egy nap alatt lett lehúzva a klóba, aznap amikor bejelentették az aktuális pestist. Családilag állt meg a buli, mert mindketten ebben a hajóban evickéltünk, itt jut eszembe, lehet mégiscsak kéne valami „utasbiztosítást” kötni adott helyzetekre.

Mittomén, next time jobb lenne nem az oroszlánketrec hátulja mögötti kifutóról indulni újra, az oroszlánokkal szemben.

Na szóval az úgy volt, mint annyi mindenki más, azonnal fizikai munkára váltottam, de innen visszanézve az elmúlt három évem, hááát, not my cup of tea, és soha nem is lesz az. És nem a dolog fizikai részét illetően, hanem a már említett, ugrok vissza, engem a pénz soha nem motivált téma torzított bele a dologba. Mert azt, amit magamnak még az első vállalkozásomnál kitaláltam, hogy megbízható leszek, és ha elbaszok valamit akkor vállalom a felelősséget, azt tudom hozni, de azt, hogy ez is pipa, porrongy, seprű, pénz a zsebben álljak hozzá valamihez, az soha nem fog menni.

Mondom nem. Lehet, hogy neked igen, de te viszont a mai újra csak egyszerűnek nem mondható szitumból nem másztál volna ki, máris mesélem, öveket becsatolni, egy kicsit rázós lesz a sztori. Másmilyenem meg nincs is sajni.

Szakaszos nyomorgással, többször,- és többszörösen mínuszba tolt hitelkártyával, ám a vége felé a józanodás miatt erősödő hittel, sikerült újraindítani a sofőrködést, azért persze, hogy semmi se legyen jó. Van kalap, nincs kalap, akkor is megverjük. Lett léven az, hogy a mai napon egybecsúszott két leszálló gépem, mindkettőn ültek utasaim. Ha jön a szar, az mindig nagyelánnal, sosem aprózza el, nehogy elugorj előle. De ezt tudjuk. Nem tudom tapasztalat nélkül a maiból hogy mászok ki, de a valószínűleg lábon kihordott hat stroke garantált lett volna, talán még össze is veretem magam az egyik szitu következtében, mert felveszem a kesztyűt. A már említett vörös kurvázóssal. Deneeeeeemmmm. 🤲☝️🙏

Natehát, van két gép, egyszerre érkeznek. Egyik csapat noengleze, és különben is még a food courton eszikézik, a másik meg a vonathoz menne, de az ő gépe késett. A melyik kezemet harapjam le tipikus esete, ennél sokkal komplikáltabb a vége, figyelj. Behajtok a röptérre, hogy összenyaláboljam noengleze barátunkat, amikor is. Megáll a sor. Sziréna. Rendőrök.

Bombariadó! 😁

Benn egy síkideg utas, akinek indul a vonat, tehát neki senki ne magyarázzon holmi bombariadóról, azonnal legyen hozzá másik sofőr küldve. Ööö rendben van Béla bácsi, de itt éppen se ki, se be. Teccik érteni?
Nem teccik.

Nagy nehezen megindult a sor, aminek az eredménye a következő lett.

A sorompó mögött, belül is beragadtam. 🙂 Itt már lehet, hogy vért hánytam volna anno, most a boltos gyerekkel cigicskéztünk, ő, én meg néztem, beszélgettem, mert azt, HOGY IDEGES LEGYEK, TŐLEM KÍVÜL ÁLLÓ OKOK MIATT, nagyon nem engedhetem meg magamnak. Belül álló okok miatt sem, de ez azért már feketöves szint lesz, hogy szakszavakkal éljek. Persze, hogy a baromsághajót tovább fűzzem, az utas nagy örömére rámtalált, az én nagy örömömre nem, mert Béla bácsi (a másik) viszont füstöt eregetett a feje tetején mint a Szaffiban a báró, ilyen ez a popszakma kérem szépen. Itt vagyok léci, ide lőjjetek a homlokom közepibe! Itt esett az eset, sárga-autós-bácsi ordította nekem a vörös kurvát, azt hittem, már mindenre fel vagyok készülve, de nem! És nem!

A parkolásért extra lehetett perkálni a sokezer forintot, és bár tapasztalatból tudtam, hogy kifele ki lesz nyitva a sorompó, nem mertem megkockáztatni, hogy ne fizessek. Csukott szemmel érintettem a kártyát. Nyitva volt. Jó, ez is az Ördög zsebébe landol, de figyu, sokkal kevesebb mint az ezekre elfogyasztott tütükék, cucukák árának eddigi kumulált egyenlege.

Szóval van idegeskedés? Nincs.

„Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…”

És most csak azért írkáltam nektek, hogy egyrészt ébren tudjak maradni (degenyó a becenevem:), másrészt azért, hogy a körbeért sztorival magam is lássam, nincs itt semmi látnivaló, meggyógyult a kedves beteg, lehet haladni a kórterem felé. Mert nem igaz. Most meg ezen a vonaton kevélykedek, hogy jajj, hát nézd már milyen kis vicceseket írok, hú, de jó! Odamegyek, megsimikézem, jajnahát, ugyulubugyulu. Na de akkor nem ugyanott tartok, mint a megboldogult Facebook időkben?

Hm?

Ugyehogyugye.

2023 Június

Marcsa