26-a, hajnal.
„Ezt figyeld, szereztem deadelonért kólát a kólát meg elcseréltem sörre, itt van nne!” 4876 valahányas kabin, tegnap este.
Elsőbálozók tízparancsolata, hozd fel az összes sört a kocsiból!
Bamako második nem tudom milyen nap, útban Afrika felé.
Ha minden igaz reggel kikötünk, amúgy most is mint 20-ban, olyan flottul ment a becsekkolás, hogy teljesen meglepődtem volna, ha most csinálom először.
Maga a kikötő egy szeméttelep továbbra is, de segít mindenki ha mutogatod a jegyed, naviba meg Porto Antico és eltalálható a behajtás, csak nézni kell a kiírásokat a hajót sem árt látni, amire tervezel felcuccolni. Még lenn a soron megkerestem Szofit, nem akkora hülyeség ez a jóvátétel cikkely, nagyon megöleltem, megpusziltam és őszintén remélem ő is hasonlóan tud érezni mint én, mert nekem, bármennyire is faszacsajjá nőtte ki magát, mindig ő marad majd a Kicsi, a gondoskodó, a mindenkivel kedves.
Furcsamód eljutottam oda, miután ugye én már nem félek, hogy haragudni sem akarok senkire. Nem csak a múltamban, de a jelenemben is figyelem minden reakciómat, amióta nevet adtam neki,
AZ. Ülök egy-egy társaságban és hallgatom, hogy akarja a legtöbb ember megmondani másnak a tuti,t én meg figyelek közben azonnal befelé ha ki akarna törni belőlem a régiénem egy darabja. Szinte egyáltalán nem tanultam meg, ide még egy királyi mi többes sem túlzó, nem tanulunk meg belehelyezkedni a másik életébe. Rögtön tolja mindenki a magáét, erre persze ha még ráinni is sikerül, hát hajmeresztő teóriák és megfejtések állnak elő, Ádámtól Évától alátámasztva.
Mondogatom én, ha tudom ezt, hogy miből vakarom ki magam, minek kell az agyamban begyógyulni és az mennyi ideig fog tartani, nem valószínű, hogy nekikezdek. S-nél időztem tegnap este a legtöbbet éppen a belehelyezkedés megértés vonalon csodálkoztam rá az Ő szerepére is, meg arra, hogy mennyire szeretem „a minden trógerságával együtt”. No persze nem különbözünk.
Nem értik a többiek miért forog körbe-körbe valaki a langyos fosban, néha már forróban, elmondani meg nem tudtam, legyintettek le, eh hisz neked nincs is gyereked!
Ó. Hát igen, az egyik kutya például pont itt van elásva, hogy nem a gyermeket vagy az asszonyt kell „boldoggá tenni” hanem önmagunkat.
Ami a világ legnagyobb és legcsodálatosabb kihívása.
Meg a legnehezebb is. Indulás előtt még berongyoltam csoportra, mert az agyam az mindenhol volt, csak éppen a helyén, ahol lennie kell ott nem.
Nagyon „mentem”.
Azt pedig mennyire, de milyen jól tettem. Ami szeretetet és törődést kapok azóta, hogy felvállaltam saját magam őszintén, az napi szinten tud beleringatni ebbe az eufóriafelhőbe még akkor is, ha az élet természetes hullámaival folyamatosan együtt kell élnem.
Szóval amikor én pár éve azt mondtam, de figyelj ide Kiberov, én ezt nem tudom. Képtelen vagyok rá.
Akkor én tényleg képtelen voltam. Semmi más nem adta meg az enyhülést csak az alkohol, ahogy S-nél is látom, minden hozzákulcsolja a kezet, elmét és sajnos superglue-val tapassza rá, lefejteni meg egy végeláthatatlan nehézségekkel tarkított, ultrabrutál folyamat .
Ahhoz, hogy kocka egyszerű dolgokra, mint a matrac kicipelése azt tudom mondani, hogy bánja kánya csak megugrom, évek óta foglalkoznom kell magammal és el kellett jussak idáig. A teljes zero szinten tovább folyatott önismeretesdinek. Bálint, aki a kékpontos csoportban mint egy alteregóm jelenik meg, mert amikor beszélni szokott én csak ülök, hallgatom, elhallgatnám évezredekig, mert (nem tudom éltetek-e már meg ilyet) olyan mintha én beszélnék. Ott meséltem a srácoknak a matrac sztorit és zseniális volt az egybecsengés.
Gábor vágta rá, de azonnal és automatikusan, pedig semmi, de semmi közünk egymáshoz csoporton kívül, van családja, cége, haldokló kapcsolata és saját baja a saját alkoholizmusával: HOGY MIÉRT NEM SZÓLTÁL, HÁT KIVITTEM VOLNA A MATRACOT NEKED A KOCSIBA! EZ!!! Erre vágta rá Bálint, hogy deeeee neeeeem érted, ne vidd ki neki a matracot, mert _elveszed a nő csomagját!_ így. És hogy ez szinte bibliai szintű igazság, hogy csak önmagunkon tudunk segíteni és amit összehordunk hegyes halomra, azzal tudunk egészségesen kapcsolatokban épülni, újradrótozva. Megtisztulva elindulni az úton.
Ne segítsetek!
Én pedig tanulok akkor kérni és kommunikálni amikor szükségem van rá.
Már Barcelona, most van netem. Leszedem a navi programot, rátöltöm a pontokat és networkingelek. Na gyerekek, ha szeretnétek érezni milyen az amikor nincs FOMO, ez az. Benne lenni, megélni, nem elszalasztani, képessé válni. Így értem most magam. Ami pedig az egyik legszebb ajándék, hogy tanulok szeretni. Embereket.
2024 Január, Bamako második nap
Marcsa