B2-3.

• Hol a fejlámpám?
• És a töltője?
• Hova kell még mennem indulás előtt?
• Lali, mikor jössz a kutyákért?
• Patikám, kenyeret felkaphatom utolsó nap délután?
• Honnan a faszomból szerzek kempingasztalt?
• Kajacsomag még a kanyarban sincs!
• Mikoris találkozom a Malaccal?
• Melyik nap megyek csoportra?
• Milyen nap van?
• Úristen a kompjegy! Foglalj kompjegyet!
• Hétfő gyógyszertár, hétfő gyógyszertár, el ne felejtsem!
• Közben hány melóm is van még?
• Kéne még pénz, ó istenem honnan a faszomból szerezzek tartalék két kilót?
• Kempingszék oké, asztalnak mégiscsak berakok egy deszkát, de hol egy kurva deszka?
• Jézusom vágódeszka! Na az sincs. 
• Baszki az üdítőporok, a nélkül a langyos víz kereszthalál.
• Sniccert kell vennem, jaja, bevágni a szivacsot, méretre. Hol a centim, hogy kimérjem?
• És a goprom?
• CB rádió, CB rádió, na azt sincs már időm beállíttatni, antenna amúgy is Szabinál  volt utoljára.
• Azt már tuti nem veszek.
• Sapka sál. De melyiket vigyem?
• Síszemüveg! Az hol a picsában lehet?
• Installálni kellene a tabletet Osmanddal, pontok, miegymás. Szarok rá, majd Barcelonában.
• Matricákat hogy nyalom fel ebben a sarkvidéki csodás időben? Bleeehhhh.
• Itiner…itiner, majd a kompon elolvasom. 
• Adásvételi, az sincs. Forgalmit is kell másoltatni, kocsikulcsokban elemet cserélni.
• Kocsi fel van-e készítve? Ja, működik. 🙂
• Dollárt kell váltani, na az is hétfő.
• Benzineskanna, az még mindig nincs. Kimenjek kukázni az FKF telepre? Nem is szar ötlet. 
• Üzemanyagszűrő…a faszom, a Mazdabontó.
• Ruhák mosásban. Jóvan.
• Sátrat mégis csak meg kéne ragasztani és betenni.
• Najó, de akkor hol a vastag polifoamom???
• Napszemüveg. Az nincs. 

Kishátizsák, kadus doboz, töltők, hol a goprom, powerbankok, amennyi csak van, töltő fej hegyek, szemeteszsák, clingfilm, papírtörlő, ablakmosó, jó édes istenem hány napom van még?

Az ugye meg van, hogy a komplett folyamatban hiányzik a dől a fa, unicum, odaégett a pulyka, unicum, drágám gyere már segíteni, ja hogy nincs drágám, unicum, most, most rohad le a telefonom mikor a kurva annyába máskor, unicum, nincs pénzem, nem lesz kompjegy, unicum, mi a szent szarnak ez nekem, unicum.

Szétszaladtak itthon kicsit a vadak, de ura vagyok a helyzetnek! Mondjuk a lakást elnézve ez annyira nem köszön vissza, de a lényeg, hogy egyáltalán nem szorongok. Nyoma sincs a tavaly nyári lábadozó, lábon elvonási tünetek tömkelegét kihordó, agyelsorvadt, minden tevékenység között most lefekszem kicsit Marinak, nincs szorongás, feszülés, nincs harag, nincsenek bennem elvárások, erős kétely sincs már talán. 

A száraz tények. 24-én hajnalban kiballagok a ház elé a REMÉLHETŐLEG már bepakolt kocsiba, és elindulok Budapest – Freetown bulira.

18 nap, a komp miatt olyan 6-7000 kilométer.

Nem én vagyok egyedül ilyen elmebeteg, rajtam kívül még két csaj jön a saját autójával „egyedül”.

Három hét ja. Együtt megyünk Genováig, onnan komp Tangerbe, aztán a többi „ahogy lesz úgy akarom”, majd kiadja. A régi kamionos mondás szerint.

„Ugye Sanyi?”

2024 január

Marcsa

Szabi emlékére, akitől a majd kiadja tetoválás örökre a homloklebenyembe égett. Légy jó odaát.